Tudatosan élni a kertben és a konyhában – személyes utam
A tudatosság számomra sosem csak egy elmélet volt – mindig is éreztem, hogy mélyebben kapcsolódik ahhoz, ahogyan élek, döntök, táplálkozom, lélegzem. Az életem során sokszor ösztönösen kerestem a természethez való visszatérést, a lelassulást, a valódi dolgokat. De az, ahogy most élek – a kertben, a konyhában, a földből táplálkozva – ez nem egyetlen pillanat alatt alakult ki. Ez egy út volt. És még most is az.
Gyerekkoromban az egészség természetes része volt a mindennapoknak. Sportoltam, mozogtam, aktív voltam – ez számomra annyira alapvető volt, mint a reggeli napsütés. A szüleim is ezt képviselték, főleg anyukám: mindig figyelt arra, mit eszünk, hogyan élünk, és már akkor megmutatta, hogy a testünkre való odafigyelés nem korlátozás, hanem szeretet.
Aztán felnőttként, nagyjából hat évvel ezelőtt, új mélységet kapott bennem ez a gondolat. Elkezdtem tudatosan áttérni a növényi alapú táplálkozásra. Először csak kíváncsiságból, majd egyre mélyebb meggyőződésből. Éreztem, ahogy változik a testem, a gondolkodásom, és az, ahogyan nézek a világra. Ez már nemcsak az egészségről szólt, hanem a környezet védelméről, az együttérzésről és az egyszerűségről is. Annyira elköteleződtem, hogy vegán táplálkozási tanácsadóként kezdtem segíteni másoknak is.
De valami még mindig hiányzott. A valódi, két kezem munkája által létrejövő kapcsolat a termőfölddel. A természet ritmusa, amit nem lehet applikációval szabályozni. A csend, amit csak a fűszálak susogása és a bogarak zümmögése tör meg. A vágy egy élhetőbb, fenntarthatóbb élet iránt egyre erősebben hívott.
Két évvel ezelőtt vágtunk bele a kertészkedésbe – nem hobbiként, hanem életformaként. Először csak néhány ágyás volt, tele kísérletezéssel, izgalommal, hibákkal. Ma már zöldségládákat állítunk össze, vegyszermentesen, szeretettel, és azoknak adjuk tovább, akik ugyanúgy keresik a valódi ételeket, mint én. Nem akarok tökéletes gazda lenni. Azt szeretném, hogy amit megtermesztünk, az valódi legyen – földből, napfényből, gondoskodásból.
A kertben minden nap tanít valamit. Türelemre, alázatra, egyszerűségre. Megtanulod elfogadni, ha valami nem sikerül – mert az időjárás, a talaj, az élővilág nem kontrollálható. De ugyanígy megtanulsz örülni az apró sikereknek is: egy első retkecskének, egy jól sikerült palántának, egy gondosan leszedett zöldségkosárnak. A konyhában pedig mindez életre kel – ott lesz belőle leves, saláta, pástétom, reggeli vagy vacsora. A tudatosság itt válik teljessé. Mert nemcsak az számít, mit főzök, hanem az is, honnan jött, miért pont azt, és kivel osztom meg.
Ma már számomra a tudatos élet nem külön válik szét kertre és konyhára. Ez egy szövet, amiben benne van a növények gondozása, az ételek szeretettel való elkészítése, a saját döntések tisztelete és az, hogy mit hagyok a Földön másoknak. Tudatosan élni annyit jelent, mint minden nap újra kapcsolódni: magamhoz, a természethez, más emberekhez.
És ha ebből akár csak egy kis szeletet is átadhatok – egy tál étellel, egy zöldségládával, egy bejegyzéssel vagy egy mondattal – akkor már megérte.
Ha szeretnél te is egy lépéssel közelebb kerülni a természethez, önmagadhoz és az igazi ételekhez, nézd meg, mit tartalmaz a friss zöldségládánk ezen a héten – és csatlakozz hozzánk ezen az úton.
